Szlovákiába a Felvidékre a saját tenyésztésű Pulikhoz rajtunk kívül álló okok miatt nem jutottunk el. Pedig Fokos és Fecske ellenére volt, akire itthon a kutyákat bízhattuk volna. Így maradtunk itthon és pihenés közben hosszú erdei sétákat tettünk Ópusztaszeren az erdőben Terhes Grétával, aki bevállalta a kutyák ellátását, és kutyáival.

A Finn Puli Klub, azaz a Pulit ry keretei között szervezett és megrendezett terelő képesség vizsgálaton részt vett több magyar vonatkozású, magyar ősökkel rendelkező Puli is, illetve a finn Puli tenyésztők saját tenyésztésű Pulikat próbáltak ki a finn birka a Suomen Lammas mellett. Ez azt jelenti, hogy Finnországban kíváncsiak a tenyésztés során az eredeti használati érték, a terelő képesség meglétére, jelenlétére és fontosnak tartják. Így például szépen szerepelt Heidi Valo tenyésztő Narukean Dirty Harry nevű Pulija, illetve Kati Taipale tenyésztő Ximene Felleg nevű Pulija. A terelő képességen túl a lehetőségekhez képest a magyar terelő stílus megőrzésére törekednek. Ennek még nincsenek hagyományai Finnországban, mert a tereléssel most kezdtek el foglalkozni tenyésztő szervezet szinten, viszont a Border Collie által kutyázott birka jó alapot nyújthat a képesség felméréshez, ha továbbra is a magyar terelő stílus jegyeit vizsgálják, erőltetik.

A videókon, filmeken látszódik, hogy a Puli abban a pillanatban megáll, leáll, amint a birkák az emberhez vissza gyűlnek és szinte útban van, gátolja az ember lába a birkák közelében. Amint az ember lefordul a birkákról és mögéjük kerülve lemarad rögtön beindul a Puli. Fontos az is, hogy a magyar terelő stílus mellett a Puli a nyájat egy egésznek tekintse, egy egészként kezelje és ha szét is futottak igyekezzen őket összeszedni, majd úgy keríteni. A Border Collie mellett ezt a birkák jól megtanulták.

Mivel a Rasztari-Duci és a Csikasz tenyészt munkájában is fontos szerepet kap a terelő képesség megőrzése és hangsúlyos ennek a használati értéknek a fontossága, ezért elfogultság nélkül vagyok büszke arra, hogy Finnországban a Pulik között a terelő képesség felmérésen szerepelt egy magyar, saját tenyésztésű Puli is. Nem utolsó sorban azért, mert Rasztari-Duci Monda és Csikasz Dongo feladata, munkája a birkák körüli teendők Leanna Haarni és Családja farmján Finnországban. Monda már kifejezetten ezért került Dongo mellé. A Suomen Lammas tenyésztése sok szempontból eltér, különbözik Magyarországon a juhtenyésztéstől. Ugyan durva gyapjas fajta és a gyapjú szerkezete nagy mértékben megegyezik a Magyar Racka fajtával, de ott Finnországban évente többször nyírják a birkákat és a finn birka sokkal szaporább. A sokkal hidegebb finn tél miatt jobban is kell őket védeni. A farmon a birkák létszáma és a hasznosítás, legeltetés viszont pontosan megegyezik a napjainkban Magyarországon terjedőben lévő kis parcellás, esetleg tanyasi tartási móddal. Ezért a Puli viselkedéséből, képességeiből, használatából lehet levonni hasznos következtetéseket. Pontosan azért, mert a terelés és a képesség felmérés során a magyar stílus jegyek megőrzését vizsgálják.

Leanna Haarni munkássága és hozzá állása által nem véletlen, hogy átértékelődik és testet ölt a repatriálás újragondolása. Az újra gondolt és újra fogalmazott repatriálás eképpen párhuzamosan folyik Finnországban és Magyarországon. Nem beszéltük ezt meg, bár sokat beszéltünk a terelésről, de most Monda terelő ösztönének felmérése kapcsán derült ki, hogy egyformán gondolkodunk, ugyanúgy gondoljuk. Az új szemléletű repatriálás egy folyamat, amely lépésről lépésre felépítve hozza az eredményeket a tenyésztésben. A folyamat része, de nagyon fontos állomása, hogy Csikasz Dongo után Rasztari-Duci Monda a huszadik olyan saját tenyésztésű Puli, aki bizonyította terelő képességét. Azért nagyon fontos állomása és lépése Monda terelő képessége a repatriálásnak, mert mindketten távol, több ezer km távolságban teszik ezt eredeti hazájuktól Finnországban Leanna Haarni és Családja farmján. Nekik már Finnország a hazájuk és ott bizonyítják, népszerűsítik és teljesítik a magyar terelő stílust, nem utolsó sorban a Pulit, mint őseink terelő pásztorkutyáját.

Ahogy a www.magyarpuli.hu honlapon látható, érzékelhető a repetriálással kapcsolatban a tenyésztési rész hangsúlyosabb kidomborítása, úgy ennek a szemléletnek hű tükörképe, megtestesülése Dongo és Monda is. A tenyésztési rész kötelezettségei, bizonyítása még Monda számára alkalmasság tekintetében hátra van, de Dongó mellett mostantól Monda is a használati érték megőrzését a repatriálás során bizonyította.

Köszönet ezért és gratuláció Leanna Haarninak!

Rasztari-Duci Monda terelő képesség vizsgálat VIDEO 

A Finn Puli Klubról, azaz a Pulit ry tevékenységéről már hallhattak a kedves olvasók a Finnországban töltött körút beszámolói kapcsán, illetve a Kutya Szövetség Lapban a Finnugor Pulik című cikkben: ITT!

Akkor említettem, hogy a Pulit ry fontosnak tartja az eredeti használati érték megőrzését, és ezért találkozókat, tereléssel kapcsolatos tanfolyamokat szerveznek, rendszeresen járnak gyakorolni, illetve a terelési képesség felmérését szervezett szinten folyamatosan végzik.

A Pulit ry tagjai a Pulikkal 2010. augusztusban találkozót szerveztek meg és bonyolítottak le Finnországban, ahol több Puli is eredményesen szerepelt a képesség felmérésen. Többek közt nagy örömömre a 8 hónapos Rasztari-Duci Monda is elindult a birkákkal, de az alábbi linken számos kecsegtető, biztató és reményteljes fotót találni:

FOTO ALBUM 

Néhány szép megoldást, fényképeken is látszódó jó megmozdulást kiemelnék az albumból ide. Azért ezeket a fényképeket választottam, mert a Puli magyar stílusú terelését is reprezentálják, bár a tulajdonosok, az emberek nem minden esetben, mert a birkák is és a felmérés helyszíne is  a Border Collie fajtához szokott, trenirozott, de mégis a Puli terelő képesség felmérésében fontos a magyar stílus vizsgálata, megőrzése.

A Border Collie alapvetően gyűjtő stílusuú terelő munkát végez. Ez többnyire azt jelenti, hogy a birkákat az emberre, az emberhez gyűjtve tereli. Nem jelenti azt, hogy a Border Collie nem lenne képes hajtani, de a hajtó munkája is, amikor a birkákat tolja maga előtt el az embertől, akkor is a rá jellemzó lopakodó, cserkésző, kúszó mozdulatokkal végzi, mert ilyen a stílusa.

A Magyar Terelő Pásztorkutyák és köztük a Puli alapvetően hajtó típusú terelő. Ez többnyire azt jelenti, hogy az ember előtt, az ember lába mellől hajtva tolja a birkákat a kívánt irányba.

A két különböző stílus elhatárolása különösen az ösztönök, a képesség felmérése során fontos. A Border Collie fajtától eltérően a Pulit idegesíti, ha a birkák az ember körül vannak, mert az ösztön kinyílása, kibontakozása és felszínre törése során olyan számára, mintha az embert és valami hozzá tartozó "testrészt" kéne terelnie. Továbbá a Puli ösztöneinek, terelő képességének felszínre törése, előcsalogatása során a Bordfer Collie fajtától különböző, eltérő módon a terelő kutya, azaz a Puli nem nyugodt, amikor a birkák állnak és nem mozdulnak, hanem elhalványul, eltompul a terelő ösztön. Sok esetben a mozgó, menekülő birka váltja ki az ösztönt és válik kulcsingerré.

A Border Collie tereléséhez szokott birkákról Puli esetében le kell fordulnia az embernek, hogy mögéjük kerüljön és biztatva a Pulit küldeni mozdítva a birkákon. Automata birkák esetében elég összetett feladat, de a helyességét pont a Pulik bizonyítják viselkedésükkel a legjobban.

Az ember körül álló birkák esetében a Puli nem érti, ugatja az embert. Álló, nem mozduló birkák esetében vagy szaglászni kezd a Puli, vagy a nyájat ott hagyja. De amikor az embert, a gazdát maga mögött úgynevezett támaszként tudhatja, ahonnan elstartolhat és a mozduló birkák menekülését meglátja első esetben, először érdeklődni kezd, esetleg a birkákat üldözőbe veszi, kedvező esetben pedig megkeríti, körbe futja öket, illetve mérgesen morog vagy belecsíp. A nyáj közepén álló gazdára semmi érdeklődést nem mutató Pulik az emberrel a hátuk mögött megindulnak a nyájra, ha előjön belőlük a terelő ösztön.

Néhány kép ennek szemléltetésére az albumból Finnországból:

Gratulálok a résztvevőknek és a csapatnak a munkához!

Az egész nap itthon pihenő Gara lelke kiszabadul, amikor terelni megyünk. Már a kocsiban tűkön ül, pláne ha meglátja a kezemben a pásztorbotot, hogy végre mehet, és azt csinálhatja, amit szeret. Ezért nem csak holmi karám gőzről van szó, hanem boldog, felszabadult tombolásról időnként. Mivel sok esetben és a legtöbb esetben a terelés során nem „kézben” és nem láb mellett van, ezért a távolság miatt meglehetősen nehéz kordában és fegyelemben tartani.

Ez az állapot eljutott arra az engedetlen szintre, amikor hiába szólok neki, visszanéz, ránt és csap egyet a fejével és csak azért is szándékosan azt csinálja, amit ő szeretne, amit ő akar. Ha torolom ezt és szigorral a szándékának, kedvének ellenkezőjét parancsolom, akkor pedig inkább nem csinálja, ott hagy és kiül a karám kapujába.

Nyájról lehívás során visszajön félútig, majd mielőtt a lábam mellé érne gondol egyet, az ismételt parancsom ellenére és fejét felcsapva még egyet megy a juhokra, majd tőlem távol kifekszik oldalra vigyorogva. Hozzá kell tenni, hogy olyan ösztönerős Puliról van szó, akit ha az engedetlenség miatt kihajítanak a karámból, hogy csak úgy nyekken, akkor 10 perc elteltével jön és csinálja, dolgozik, mint a kisangyal.

Közben a juhok is a betörés és szoktatás során eljutottak arra a szintre, hogy tartanak a Pulitól, ugyanakkor falkásodnak, teljesen együtt mozognak. Megszokták, hogy ha meglódulnak, akkor a Puli elébük vág és megállítja őket. Ezért nem rohannak, hanem a nyáj araszolva lassan csorog.

Bindics Ádám javaslatára a következő időszakban engedelmességi korszak következik, hogy a Pulik szót fogadjanak. Történik ez egészen addig, amíg egyrészt az engedetlenség meg nem szűnik, másrészt addig, amíg a juhok újra el nem kezdik próbálgatni a határokat. Kényes és bonyolult egyensúly és összhang az engedelmesség, láb mellett tartás és a szabadon önállóan végzett munka között, illetve a juhok szempontjából szintén, hogy az engedelmes munka ellenére azért ott lebeg a pallos, hogy a Pulik mennek, ha szélednek és terülnek.

Laikus, kívülálló szemnek talán úgy tűnhet, mintha a terelő munka ez idő alatt, ebben az időszakban pusztán engedelmes munka lenne a nyáj mellett, de ehhez el kellett telnie annak az időszaknak, amitől a juhok falkásodtak, összeálltak és együtt mozognak. Betörési mozzanatok csak akkor következnek innentől kezdve, amikor a juhok ezt megkívánják, emlékeztetve őket erre az időszakra.

Eképpen a látszat csal és szakavatott szem látja jól, hogy mekkora fegyelem, mekkora kontroll, ami szükséges a terelő munkához, a Puli kézben tartásához. Persze ehhez a Pulik esetében is el kellett telni annak az időnek, amíg egyrészt az ösztönük megerősödik és maximálisan elődomborodik, felszínre kerül, illetve be kellett következni annak az időszaknak, amikor már fejben és észben eltudják különíteni az egyes feladatokat, hogy nem magáról a terelésről vannak letiltva. Fiatal, kezdő Puliknál még ez korai, mert nem tudják, azt hiszik, hogy a terelő ösztönük van letiltva és ez a kontroll, szigor az ösztön elhalványulását, megszűnését, elfojtását okozhatja.

Fokos számára, aki kölyök korától kezdve juhok mellett nőtt fel nem újdonság a nyáj. Ezért nem érzi azt, hogy végre kiszabadult otthonról és mehet, tombolhat. Majd ha küldik és szólnak. Laikus szemmel az ember azt hinné, hogy gyenge benne az ösztön, de inkább már eljutott arra az érett szintre, hogy szinte ösztönösen érzi miként kell mozognia, helyezkednie a nyáj mellett. Amíg Gara erőfeszítéseket tesz, hogy a sarokba állt juhokat kiszedje és kezdő, botladozó lépései néha az ellenkezőjét érik el, hogy a nyáj egyre inkább a falra lapul, addig Fokos érzi a juhokat és pontosan tudja hol kell megpiszkálni őket, hogy a sarokból kiforduljanak. A sarokhoz közeledve kanyarodás során, amikor fordul a nyáj úgy helyezkedik, hogy ne a sarokba torlódjanak, hanem nagy ívben menjenek tovább. Látszólag engedelmes munka, de nem csupán az, hanem egy harmónia, összhang, amikor az ember és a Puli úgy mozog, úgy helyezkedik, hogy a juhok a kívánt irányba mozogjanak kontrollált küldéssel, ami többnyire csak enyhe tolás, presszió a nyájra.

VIDEO 

Mostantól ez a korszak, időszak következik!

Gondoltam egy merészet, mert egyrészt régóta foglalkoztat, hogy a kisebb, kevesebb juhot számláló, gyorsabb falka után mit csinálna a Puli egy nagyobb nyájjal. Másrészt kíváncsi voltam, hogy azok, amiket megtanult, illetve kezd elsajátítani, hogyan érvényesülnek a gyakorlatban, nem az iskola keretei között, hanem a mindennapi életben, a hivatásszerű, kenyérkereső juhászatban.

Ezért találkozót beszéltem meg Dékány Zoltánnal Szatymazon, akinél már jártam és a 140 birkát számláló nyája mellett törzskönyves Pumi dolgozik. Mivel az anyák nehéz vemhesek és hamarosan ellenek, illetve a szikes talaj miatt küzdenek a sántasággal a nyájban a Merinók, ezért csak egy rövid időszakra kértem, hogy gyakoroljunk. A nyáj mellé fogadott juhász, Jani bácsi is nagyon kíváncsi volt, hogy mit tudhat annak az idegennek a kutyája, aki piros autóval, mint tenyésztő megjelenik. A biztonság kedvéért kihajtáskor a kapuba állt, mint mondta, hogy ha a Puli a nyájat szétzavarná, akkor ne menjenek a karámba vissza összetörni magukat. Behívta a lábához Bogáncsot a törzskönyv nélküli Pulit, Szürkét a Pumit pedig nem engedte ki a nyáj mellé.

A hétköznapi életben, a gyakorlatban a hivatásszerű juhászatnál nincs körbemagyarázás, nincs mellébeszélés, hogy miért nem, vagy miért így-úgy. Ott munka van, feladat van és majd a nyáj, illetve a terelő kutya mutatja meg legendák és elméletek helyett a valóságot.

Arra számítottam, hogy egy ekkora nyáj azért nagyobb falat lesz Garának, mint egy 10-20-30 juhból álló falka. Tudtam, hogy a kisebb nyáj rebben és pattan, de nem tudtam miként viselkedik egy még nem annyira tapasztalt, a képzés elején tartó Pulival egy 140 birkát számláló nyáj, amiben kecskék is vannak és egy szamár vezeti őket.

Jani bácsi bólintott és indítottam Garát. Gara először meglepődött és vissza is nézett, hogy jól hallja-e, hogy ekkora nyáj elé küldöm, így először csak oldalba kerítette a birkákat, majd hátulról tolni kezdte. Kisebb nyáj esetében Garának még tanulandó feladat, hogy ne vágjon ösztönösen elébük, hanem csak tolja őket hátulról. Ez ekkora nagy nyáj esetében működött. A szamár látva az idegen Pulit és annak gyors mozgását megpróbálta elrúgni a nyájtól Garát, hogy a birkáknak a szamár parancsoljon és az idegen Puli ne rombolja az ő tekintélyét. Szerencsére Gara a marhák mellett ezt megtanulta és külön figyelt a szamárra. Számomra is egészen meglepő módon nem foglalkozott vele, ment tovább és inkább a nyáj szélén a juhokkal foglalkozott. Kikerülte a konfliktust úgy, hogy ha rúgott a szamár hátrébb szaladt, illetve lehúzta a fejét.

Teljesen más a Puli munkája, stílusa egy kisebb falka után egy ekkora nyájjal. Többet is kell futnia és igaz a nagyobb nyáj lassabban mozog, nehezebben fordul, de kitartóbbnak kell lennie inkább, mint gyorsnak. Ahogy a kisebb falkából kiváló egy-egy juh visszamegy a többihez, úgy egy kisebb falkányi birka is visszamegy a többihez ekkora nyáj esetében.

Ahogy a gőzt kezdte kiengedni Gara úgy jöttek elő egyre jobban a tanultak és magam is meglepődtem azon, hogy mennyire életszagú, mennyire gyakorlati a Kondacsipkedő Terelő Iskola, mert a tapasztalatok működnek a mindennapi gyakorlatban.

Jani bácsi csak bólogatott. A szűkszavú Dél-alföldi jószágokkal foglalkozó ember csak annyit mondott, hogy ezzel a Pulival érdemes lenne és mehetünk máskor is gyakorolni!

VIDEO